Mi a sötét ötven árnyalat sötét valósága?

Kezdem azzal, hogy nagy filmrajongó vagyok. A horror kivételével szinte minden jöhet, nálam a fő, hogy a filmnek jó története legyen. Ezért amikor a Sötét ötven árnyalata a mozikba került én is megnéztem, mert már az első részét is érdekes és izgalmas történetnek találtam, annak ellenére hogy megvan róla a saját véleményem.

Tudom sokan csalódtak Jamie Dornanban, a Christian Grey-t megszemélyesítő színészben – nagy valószínűséggel amiatt, mert a könyvet nem olvastam –, de nekem semmi bajom vele, nagyon is jóképűnek találom, a teste gyönyörű, és a szerepében is hitelesnek tartom.

Talán az első részhez képest ez picit tömörebb, érzelmesebb, engem mégis a következő jelenet fogott meg leginkább:

Christian Grey miközben a magánrepülőgépét vezeti, hibát észlel. A mellette ülő üzlettárs hölgy arcán rémület tükröződik. A mi Greyünket azonban – mint tudjuk – kemény fából faragták, erősen koncentrál, hogy a repülőgép feletti uralmat megtartsa, miközben a gépből sűrű fekete füst száll fel, és a sziklák felé zuhan. Lehet más halandó ember ettől pánikba esne, no de a kedvenc alfahímünknek ez meg se kottyan, és mint egy görög félisten emelkedik ki a habokból, és lép be a lakása ajtaján, miközben a családja és a média a eltűnését siratja. Mit neked repülőgép-szerencsétlenség, a homlokán egy könnyebb sérüléssel megússza, és Anastasia zokogva veti bele magát a milliárdos, szadomazo rajongó hercege karjaiba.

A valóság és a filmben leírt szerelmi történet között is ilyen nagy ellentmondások vannak.

Ugye tudjátok, hogy ez a film nem a szadomazoról szól? Ez egy bántalmazói kapcsolat története. Christian Grey pedig egy bántalmazó férfi, és nem amiatt lett az, mert tinédzserkorában „az a csúnya néni” (akit a filmben Kim Basinger testesít meg) bevezette a szadomazo rejtelmeibe, hanem mert az apja is egy agresszív férfi volt. A bántalmazó férfiak nagyrészt azért válnak bántalmazóvá, mert apjuk is az, és bár tudattalanul, de eltanulják tőle a viselkedési formát.

A bántalmazó férfiak egyik jellemzője, hogy a szexben szeretik a nőt kiszolgáltatott, megalázó helyzetben látni, ez hozza őket izgalomba. A szadomazo tehát remek eszköz erre Christianak, ezért imádja annyira. Ami szomorú, hogy Anastasia bebeszéli magának, hogy ez igazából neki is jó, sőt még élvezi is, annak ellenére, hogy előtte azt teljesen elutasította.

Itt el is értünk ahhoz a mítoszhoz, amire a film épül. Az, hogy mi nők arra vágyunk, hogy jön majd egy erős, hatalmas, jóképű és gazdag férfi, aki meglátja bennünk a különlegeset, „megment” minket és boldoggá tesz. Christian is fel van vértezve ezekkel az extrákkal. Milliárdos, jóképű, jó testű, intelligens, erős. Cserébe mi is megmentjük, és megmutatjuk neki mi a szeretet. Ettől aztán fülig szerelmes lesz belénk, és így leszünk boldogok. Azt hisszük, egy ilyen rossz fiút képesek leszünk „megmenteni”, megmutatni neki a szerelemet, amitől aztán mi is értékesnek érezhetjük magunkat. Sajnos a rossz fiúk nem akarnak megmenekülni – köszönik szépen, jól vannak –, ők uralkodni akarnak.

Ráadásul ha kívülről, egy férfitól várjuk, hogy megerősítsen abban, hogy különlegesek, szerethetőek vagyunk, akkor iszonyatosan függő helyzetbe kerülünk tőle, és hagyjuk, hogy bármit megtegyen velünk. Tehát az önbecsülésed soha nem kívülről kell, hogy származzon, hanem belülről fakadjon. Egy nő ugyanis eleve királynőnek születik, nem egy férfi teszi azzá, azonban amíg önmaga előtt nem ismeri el az értékeit, addig egy férfi sem lesz képes meglátni azokat benne. Nincs avval semmi gond, ha a férfias tulajdonságokra vágyunk egy férfiban, de semmiképp nem uralkodhat felettünk.

Anastasia sajnos pontosan azon az úton halad, hogy feladja önmagát, és egész életét Christian szolgálatába állítsa. A filmben pedig úgy állítják be, hogy kifogta az aranyhalat. Iszonyatosan szerencsés, hogy egy ilyen extra pasi szemelte ki magának. Valójában az élete egy aranykalitka, és minden egyes perce a férfira figyelésről szól. Nincs saját élettere, Christian mindenhol ott van. Ő nem oldhatja meg a problémáit egyedül, nem érhet el sikereket, nem lehetnek saját döntései, mert milliárdos szerelme teljes kontroll alatt tartja. Anastasiának azért is engedélyt kell kérnie, hogy munka miatt New Yorkba mehessen, Christian pedig megteheti, hogy minden előzetes bejelentés nélkül többnapos üzleti útra utazzon. Hol itt az egyenlőség és tisztelet, kérem? Szerintem érdekes aspektusa a filmnek, hogy Anastasiát az erőszakos főnöke zaklatásától Christian védi meg. Az egyik bántalmazó férfitól egy másik bántalmazó férfi menti meg, egyik gödörből a másikba.

A filmben ráadásul Christian változik, hajlandó feladni a szadomazo szenvedélyét, csak hogy Anastasiaval lehessen. A való életben egy bántalmazó férfi soha nem változik meg, és főleg nem a nő két szép szeméért.

Nem tudtam nem párhuzamot vonni a regényem (A herceg fekete lovon érkezett) és a film között. Ugyanúgy, amikor Janka először hagyja el Dávidot, és Anastasia is megpróbál szakítani Christiannal, a férfi visszakönyörgi magát, és aztán megkéri a kezét. Remek bántalmazós húzás az, hogy amikor a nő megpróbál szabadulni a rabszolgaságból, a bántalmazó férfi visszaszerzi, és még szorosabbra fűzi a köteléket.

A különbség viszont, hogy az én regényemben Janka felismeri Dávid valódi természetét, majd segítséget kér a továbblépéshez, megszereti önmagát, felépíti a saját életét, és végül megtalálja a valódi szerelmet. A filmben viszont Anastasia egyre inkább feladja önmagát, a férfihoz igazítja a saját életét, és azt hiszi, hogy boldog párkapcsolatban él. Ráadásul a film úgy állítja be, hogy egyre boldogabb és szerelmesebb, ahogy Cristiannal halad előre a kapcsolatuk.

A valóságban viszont a bántalmazói kapcsolatban az évek múltával az állandó bántalmazás hatására, éppen hogy a negatív érzések erősödnek: bizonytalanság, félelem, szorongás, önbizalomhiány, rettegés, elfojtott düh és fáradtság az állandó férfira figyeléstől. Ezt tapasztalatból is állíthatom. Még ha kívülről sokszor nem is látszik, a kapcsolat az érzelmi pokol helyszínévé válik, a szex egyre rosszabb lesz, és a szerelmet felváltja a keserűség és kiábrándultság.

Nem akarlak lebeszélni, hogy megnézd a filmet, vagy hogy elolvasd a könyvet. Nyugodtan tedd meg. Az írónő szerintem zseniálisan rátapintott egy minket, nőket érzelmileg mélyen megérintő témára. Viszont ne dőlj be annak a hamis állításnak, hogy egy bántalmazói kapcsolat az igaz szerelem, mert nem az. A valódi szerelem a kölcsönös tiszteleten és szereteten alapul, és sajnos nem minden férfi képes ezt megadni.

Fifty Shades Darker – Official Trailer (HD)

Mi a sötét ötven árnyalat sötét valósága?