Bemutatkozásom a Könyvmarketing FB-csoportban

A napokban a Facebookon, a Könyvmarketing csoportban lehetőséget kaptam arra, hogy bemutatkozzak íróként, amit, így utólag is, köszönök. 🙂

Izgalmas kérdéseket kaptam, amikre itt vannak a válaszaim:

 Mondj magadról pár szót, beszélj a (leendő) könyve(i)dről, és ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot.

Tavaly jelent meg az Ad Librum Kiadónál  A herceg fekete lovon érkezett regényem magánkiadásban. A marketinget viszont még én is tanulom, amiatt vagyok itt. A könyvírással kapcsolatban annyi tapasztalatot megoszthatok, hogy nálam a határidők kitűzése vált be. Ha nem tűzöm ki, hogy mikorra szeretnék meglenni a könyvvel, akkor ellazáskodom az egészet. Ha viszont van határidő, akkor még ha néha kicsit görcsölve is, de addigra befejezem.

A rossz fiú alakja honnan jött? Egyáltalán, mikor döntöttél úgy, hogy romantikus és/vagy rendhagyó szerelmi történeteket írnál? Hogy érzed, mennyire írod bele magad a hőseidbe?

A rossz fiú alakja saját élettapasztalatból jött, ő a bántalmazó férfi, a romantikus történeteknek pedig nagy rajongója vagyok, azért is szerettem volna egyet írni. Igazából tudatosan igyekeztem, hogy ne magamat írjam bele a történetbe, de mivel a saját tapasztalataimat, élményeimet, érzéseimet is felhasználom az íráskor, ezért valamennyire én is benne vagyok.

 Milyen műfajú könyvek állnak még közel hozzád? Mióta írsz?

Jó néhány éve egy forgatókönyvírói tanfolyamon ismerkedtem meg az írással, és azóta az életem része. Az első két szerzeményem mesekönyv volt, de szerettem volna egy regényt is, ami tavaly meg is valósult nagy örömömre. Azt hiszem a romantikus, realista könyvek állnak hozzám a legközelebb.

Vezérelt-e téged egyfajta tudatos, amolyan népnevelő jellegű szándék, hogy így indirekt módon odapiríts annak a bizonyos árnyalatú remekműnek (meg a társainak), és megmutasd, hogy is kéne kinéznie egy ilyen jellegű (érzelmileg értve ilyen jellegű) kapcsolatnak, vagy még pontosabban: mi lenne a helyes (nem merem megkockáztatni, hogy reális: /) eljárás ilyen helyzetben? Ez barokkos körmondat a javából, szóval másképp megfogalmazva: Akartál-e szándékosan ellenpólust képezni azzal a művel, és a hasonló jegyekkel bíró kapcsolatokat bemutató történetekkel szemben?
Ha nem túl tolakodó a kérdés: esetleg van némi személyes érintettség is mögötte, vagy csak simán a józan ész jegyében állsz ki ellene egy ilyen történet által?:)

Igen, volt benne személyes érintettség, ezért érzem annyira magaménak a témát. A volt férjemen keresztül ismertem meg a bántalmazói kapcsolatot. Szerencsére nekem sikerült kilépnem a kapcsolatból, és magam mögött hagyni az egészet. Abban az időben sokat kérdezgettem, hogy miért történt mindez, nem értettem az egészet, aztán az egyik barátnőm hívta fel rá a figyelmem, aki hasonló cipőben járt. Sok könyvet olvastunk a témában, és akkor ébredtem rá, hogy a bántalmazó férfi (illetve nő) nemzetközi jelenség, és mi Magyarországon mennyire keveset tudunk a témáról. Pedig egy bántalmazói kapcsolatban élő nő – sokszor a külső szemlélő számára nem is észrevehetően –, de óriási szenvedéseken megy keresztül. A regényemmel (A herceg fekete lovon érkezett) be szerettem volna mutatni ezt a fajta kapcsolatot, és azt, hogy igenis létezik belőle kiút!

Igazából nem volt bennem szándék, hogy odapirítsak az „árnyalatos” könyveknek, de magam is meglepődtem, hogy milyen sok romantikus regény hősszerelmese bántalmazó férfi, és úgy állítják be, mint az álompasit. Ezt én is sokáig így gondoltam, aztán rájöttem, hogy még a kedvenc romantikus történetem a Büszkeség és balítélet Mr. Darcyja is egy bántalmazó férfi… ( Ráadásul a másik „mítosz”, hogy egy ilyen férfi a nő kedvéért megváltozik. Pedig ennek a valószínűsége a való életben majdhogynem a nullával egyenlő.

 A bántalmazással elég sokat foglalkozol írásaidban. El tudod képzelni, hogy egyszer egy kiegyensúlyozott BDSM-kapcsolatról írj?

Nem gondolom, hogy erről írni fogok…  Én a bántalmazás tényével foglalkozom, mivel saját tapasztalatból ismerem. Természetesen az, hogy valaki szereti a BDSM-et, nem jelenti, hogy ő is bántalmazó, létezhet kiegyensúlyozott BDSM-kapcsolat is. Úgy gondolom ott a felek cserélgetik az uralkodó és alávetett szerepeket. De mivel engem nem vonz a téma, ezért nem gondolom, hogy valaha írnék róla.

 A blogodban az Egy ágyban az ellenséggel és A szürke ötven árnyalata című filmeket említetted a bántalmazással kapcsolatban. Én úgy érzem, ez a két történet a probléma két végét mutatja be. A Szürke ötvent inkább tartanám perverznek, mint bántalmazónak, hiszen a nő saját maga dönt a saját sorsáról a másik történettel ellentétben. Akkor lép ki a kapcsolatból, amikor akar. A 9 és 1/2 hét könyves változatát jobb példának tartanám. Te hol húzod meg a határt? Hogy látod, a könyved segített az olvasóidnak dönteni, vagy túljutni a szakítás utáni időszakon? Tervezed valamilyen formában bemutatni a hosszú távú előnyeit annak, hogy a bántalmazott (nő, férfi vagy gyerek) szembeszáll a bántalmazóval? Mondjuk egy idősebb karakter egy regényben.

 A 9 és 1/2 hét történetét nem ismerem, majd igyekszem pótolni. Az valóban igaz, hogy A szürke ötven árnyalata Anastasiája maga dönt a kapcsolat mellett. A való életben is így döntünk egy bántalmazói kapcsolat mellett, hiszen az elején még a bántalmazó férfi is a kedvesebb arcát mutatja, és elhisszük, hogy ebből jó is kisülhet, ráadásul gyorsan kialakul a függőség, és azt hisszük, hogy őt akarjuk, hozzá ragaszkodunk. Én is önként és dalolva mondtam igent a férjemnek, annak ellenére, hogy a családom és barátok lebeszélni próbáltak.

Éppen ezért úgy fogalmaznék, hogy szürke ötven árnyalata egy bántalmazói kapcsolat elejét mutatja be, hogy hú de izgi ez az egész, én ezt akarom… az Egy ágyban az ellenséggel pedig a bántalmazói kapcsolat végét, amikor a nő már a bántalmazó teljes hatalma alá került, és rájön, hogy ez milyen durva, egy börtönben él és szabadulni próbál. A valóságban Anastasia is eljutna erre a szintre miután hozzáment Christianhoz, az alárendeltje lett és kiismerte a férfi összes árnyalatát. 🙁

Tehát azt mondanám ez egy folyamat. Remélem a könyvem segített, ha másban nem, de legalább bemutatni ennek a lefolyását és az abból való kiutat.

Nagyon izgalmas téma, hogy hogyan kell egy bántalmazóval megküzdeni. Ráadásul minden nőnél, aki szabadulni próbál egy ilyen embertől, annál erre előbb-utóbb sor kerül. Egyelőre nem tervezek ebben külön könyvet, de biztosan fel fog bukkanni ez a téma az írásaimban.

 Hogyan írsz? Van valami bevett szokás, szertartás írás közben, vagy teljes csöndbe burkolózva alkotsz? Kedvenc írók, könyvek? További tervek az írással? Hosszú és rövid távon egyaránt.

Engem a zene nagyon inspirál az írásra, ezért sokat hallgatom közben, pontosabban azok az érzések amiket egy szám hallgatáskor érzek, segítenek, hogy le tudjam írni a főszereplők érzéseit. Van úgy, hogy egy idő után kikapcsolom, hogy jobban tudjak koncentrálni. Amikor a Herceget írtam, a Coldplay Hymn for a weekend számát hallgattam egyfolytában. Azért is mert a dalszövege „a szerelem egy drog”, „amikor lent voltam, felemeltél”, „a fellegekben érzem magam”, ezek számomra mind leírják a bántalmazói kapcsolat lényegét, az őrületes magasságot, majd zuhanást, a szerelmet és szenvedést egyszerre. Pontosan azt, amit a főszereplőm Janka is érezhetett, amikor Dáviddal összejött.

Sajnálatos módon nagyon keveset olvasok szépirodalmat, így kedvenc szerzőket sem igazán tudok említeni. De ezen próbálok mostanában változtatni.:)

A regényemnek a következő részén dolgozom jelenleg, ebben már nem feltétlenül a bántalmazás lesz a téma, hanem az élet egy bántalmazói kapcsolaton túl. A távolabbi céljaim közt szerepel egy forgatókönyv írása is, és ha lesz gyerekem, biztosan mesekönyvet is fogok újra írni.:)

 

Bemutatkozásom a Könyvmarketing FB-csoportban