A párkapcsolat és kötődési minták

Elolvadt a világ, de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én.“

Zelk Zoltán

Mostanában számomra az egyik legizgalmasabb téma a kötődés elmélet, ezért is szenteltem ennek egy bejegyzést.

A kötődés elmélet megalkotása John Bowlby nevéhez fűződik. Elsősorban a baba és az anya kapcsolatát vizsgálta. Ez alapján biztonságos és bizonytalan kötődési stílust állapított meg.

Bowlby így írta le a kötődés lényegét: „Ahhoz, hogy mentális egészségben nőjön fel valaki, gyerekkorában tapasztalnia kell a meleg, intim és folyamatos kapcsolatot az édesanyjával (vagy az állandó gondozójával,) amelyik mindkettejük számára kielégítő és örömteli”.

A baba és anya között a kötődés mindenképp létrejön, a kérdés a kötődés minősége.

Később, a 80-as évektől kezdték azt megfigyelni, hogy a gyerekkori kötődési minták milyen nagy hasonlóságot mutatnak a felnőttkori párkapcsolatokhoz. Természetesen a gyermekkori kötődés és a romantikus kötődés között van különbség, mégis a gyermekkorban elsajátított kötődési mintánk hatással lesz későbbi párkapcsolatunkra, sőt mi több önértékelésünkre, mentális egészségünkre.

A kutatók négy fajta felnőttkori kötődési mintát állapítottak meg:

Biztonságos
A biztonságosan kötődő ember könnyen teremt kapcsolatot másokkal. Nem fél az egyedülléttől és attól sem, hogy elhagyják. Sem az intimitás, sem a függetlenség nem okoz gondot számára. Könnyen megbízik másokban és az sem okoz gondot, ha mások támaszkodnak rá. Önmagát és párját és a kapcsolatukat is pozitívan látja. (Én is rendben vagyok és te is rendben vagy.)

Ennél a típusnál az anya érzelmileg elérhető volt és megfelelő válaszkészséggel reagált gyermeke szükségleteire. Képes volt biztonságot nyújtani, jelenléte és viselkedése egységes, megbízható, gyermeke érzéseire fogékony volt. Így a babában kialakult a saját magában és a környezetébe vetett bizalom. Ezt képes később átvinni a felnőtt párkapcsolatába.

Mottója lehetne: “Viszonylag könnyen tudok közel kerülni másokhoz érzelmileg. Nem okoz gondot másokban megbíznom és az sem okoz gondot, ha mások támaszkodnak rám. Nem aggaszt az egyedüllét vagy, hogy mások nem fogadnak el.”

Szorongó-aggodalmaskodó
Ez a kötődési stílusú ember nagyon szoros intimitásra vágyik. Néha olyan nagyra értékeli az intimitást, hogy másoktól kezd függni. Partnerét pozitívabban értékeli önmagánál, sőt önértékelése függ a partner viselkedésétől. (Én nem vagyok rendben, te igen.) Ő maga pedig aggodalmas, heves érzelemkitörések is jellemezhetik, miközben nagyon magas intimitást, elfogadást és válaszkészséget vár partnerétől.

Mottója lehetne: “Teljes érzelmi intimitást akarok kialakítani másokkal, de gyakran tapasztalom azt, hogy mások vonakodnak olyan közel kerülni hozzám, mint amennyire én szeretnék közel kerülni hozzájuk.”
“Nem érzem jól magam szoros kapcsolat nélkül, de néha aggódom, hogy mások nem látnak engem olyan értékesnek, mint amennyire én értékesnek látom őket.”

Ennél a kötődési sítűlásnál az anya következetlen viselkedése miatt a gyermekben szorongás alakult ki. Az anya bejósolhatatlan – egyszer büntető, máskor esdeklő, majd túlóvó – viselkedése miatt a gyermek bizonytalan, túlaggódó lesz, már kisebb stressz esetén is kiborul. A gyermek kötődni próbál, bár miközben keresi a kapcsolatot, ellen is áll anyjának.

Elutasító-elkerülő
Aki ezzel a kötődési stílussal rendelkezik az nagyfokú függetlenséget igényel és kerüli az intimitást, nem áll szándékában érzelmileg közel kerülni másokhoz. Önállónak és sebezhetetlennek látja önmagát. Tagadja, hogy szoros, intim kapcsolatokra lenne szüksége, függetlenségre, önállóságra törekszik, hiszen így elkerülheti az elköteleződést.

Ő tehát kevesebb intimitásra vágyik egy kapcsolatban és partnerét általában negatívabban ítéli meg, mint saját magát. (Én rendben vagyok, te nem.) Hajlamos elnyomni az érzelmeit és a visszautasításra a visszautasító személy elutasításával reagál. (pl.: a partner elutasításával)

(Véleményem szerint nagy eséllyel tartoznak ebbe a típusba a bántalmazók.)

Mottója lehetne: “Jól érzem magam szoros érzelmi kapcsolatok nélkül. Fontos számomra a függetlenség és az önállóság. Nem szívesen függök másoktól és nem szeretem, ha mások függnek tőlem.”

Ennék a kötődési stílusnál az anya valószínűleg passzív, elérhetetlen vagy kifejezetten elutasító volt, nem nyújtott biztonságot, gyermeke élményvilágára kevésbé volt fogékony. Emiatt a gyermek az anyja elutasító viselkedése miatt “saját megtartása érdekében “ anyakerülő stratégiával válaszol.

Bizalmatlan-elkerülő
A bizalmatlan-elkerülő kötődési stílus jellemzője, hogy szeretne közel kerülni másokhoz, de nehezen viseli az érzelmi közelséget. Mivel vágyna a kötődésre, de fél is tőle, ezért úgy képes feloldani ezt az ambivalenciát, ha tagadja és elfojtja érzéseit. Ehhez társul még egy nem tudatosan önmagáról és partneréről kialakított negatív kép. Önmagát érdemtelennek látja partnere válaszkészségére, és bizalmatlan partnere szándékát illetően. (Én nem vagyok rendben és te sem.)

Ez a stílusú kötődés a gyakran bántalmazó szülői bánásmód miatt alakul ki. Tehát a gyerek attól szenved el bántalmazást, akihez leginkább kötődött, ezért nem véletlen, hogy nehezen bízik meg másokban.

Mottója lehetne. “Általában kényelmetlen számomra másokhoz közel kerülni. Szeretnék érzelmileg szoros kapcsolatokat, de nehezen tudok teljesen megbízni másokban vagy másokra támaszkodni. Néha aggódom, hogy megbántanak, ha túl közel engedek másokat.”

A kutatások elsősorban az anya gyermek kapcsolatára vonatkoznak, de manapság egyre elfogadottabb az elmélet, hogy az apának is órási szerepe van a gyermek fejlődésére. Sőt mi több a szülők egymás közti viszonya is hatással van ránk, a későbbi párkapcsolatunkra.
Azt leszögezhetjük, hogy senki nem tehet arról milyen kötődési stílust hozott magával a gyerekkorából. Sőt mi több anyukánk az ő szülőjétől átörökített kötődési stílusát adta át nekünk és az akkori legjobb tudása szerint nevelt fel minket.

Mégis érdemes lehet a témával foglalkoznunk ha szeretnénk önmagunkat, a párunkat még jobban megérteni és elfogadni. Természetesen az lenne az ideális ha mi magunk is biztonságosan kötődők lehetnénk, ha ilyen párt választanánk és ha biztonságosan kötődő gyermekeket nevelnénk. Kutatók szerint viszont a kötődési stílusunk viszonylag stabil és az életünk alatt ritkán változik. Az emberek 75%-a marad meg a gyerekkori kötődési mintájánál.

Ha viszont szeretnénk rajta változtatni, sokat tehetünk azzal ha tudatosítjuk a saját kötődési stílusunkat, ha elfogadjuk, megszeretjük önmagunkat és tudatosan kialakítjuk mások felé a bizalmat. Ebben segíthetnek szakemberek, terápiák, meditáció, önfejlesztés és minden ami közelebb visz önmagunk megértése, elfogadása felé.

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Felnőttkori_kötődés

Szalai Tamás Dömötör – A korai kötődési minták és kötődési szorongás jelentősége az egészségben, betegségben, evészavarokban

hítt://parharmonia.hu/felnottkori-kotodes/

A párkapcsolat és kötődési minták